Társasjátékozás, közös élmény… cross sisak

Idejére sem emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy együtt volt a család, és játszottunk. Emlékszem, gyerek korunkban mi is sokszor társasjátékoztunk, vagy kártyáztunk. Te szoktál játszani a gyerekeiddel?

A család

Gyerek koromban sokat babáztam, és mindig is arról álmodtam, hogy nagy családom lesz. Persze mondhatja bárki, hogy babázott, hisz minden kislány babázik, de valahogyan éreztem ott belül, hogy nekem lesz családom.

Nem mondom hogy az első szerelem volt az igazi, mert mint mindenkinek nekem is meg kellett tanulnom csalódni ahhoz, hogy később értékelni tudjam majd a jót, az igazi szerelmet. 19 éves voltam, mikor Istvánnal közelebb kerültünk egymáshoz. Soha nem gondoltam volna, ha valaki megkérdezi még pár évvel előtte, hogy te, meg ő… Nekem ő a bátyám legjobb barátja volt, sokat volt nálunk, és természetes volt, ha épp jött vagy ment. Ha jól emlékszem a szalagavató bál play-720748_640volt a döntő számunkra. Mivel nem volt kivel mennem, és a bátyámmal mégsem mehettem, így István felajánlotta, hogy lesz a kísérőm. Először szokatlan volt, hiszen mégiscsak egy fontos esemény, de végül igent mondtam.

Az idő múlása

Ma már igen csak régnek tűnik az a bál…18 évvel ezelőtt volt, és mi azóta jóban, rosszban egymás társa vagyunk. Három gyermekünk született, akiket szépe fel is szeretnénk nevelni, így ezért dolgozni is kell. Én még itthon vagyok, így én
vagyok a család tartó pillére. Mivel saját vállalkozásunk, földjeink vannak, így sokat van távol István, amit sokszor nehezen viselnek a gyerekek.

Ez a hétvége viszont hosszú időre tartalmas volt mindenkinek. Volt idő mindenre. Sétáltunk, társasoztunk, amit nagyon fontosnak találok. Persze voltak fiús dolgok is, de ezzel nincs is semmi baj, hiszen ilyen is kell. Robi rajong az apjáért. Ritkán van lehetőség arra, hogy igazán fiús dolgokról beszélgethetnek, és mi csajok nem vagyunk „útban”. Hogy mik a fiús dolgok: motorozás, cross sisak, szeretnek a különböző kütyükről beszélgetni. De nem baj, örülök neki, hiszen ez is kell, mi csajok addig meg körömlakkozunk, aminek a kicsik igen csak örülni szoktak. Ha csak fele olyan jó család leszünk, mint a miénk volt anno, akkor már tettünk valami jót.