Tanulás, kaszinó, ausztriai munka

Évekig dolgoztam kaszinóban. Mondanom sem kell, hogy anyám mennyire nem rajongott érte, hogy nő létemre ott dolgozom, és mindezt főiskolai végzettséggel.

A családunk

Általános iskolás koromban váltak el a szüleim. Soha nem voltak jó kapcsolatban, sok volt a veszekedés is, így jobbnak láttam én is. Mondjuk a döntés nem volt egyszerű, hiszen egy gyerek szereti az apját is, és az anyját is, hogyan kérdezhetik meg tőle, hogy melyiket szereted a legjobban, és melyikkel akarsz élni? Egyszerűbb volt azt mondani, hogy nem tudom, így nem nekem kellett kimondanom az „ítéletet”. Végül anyámhoz kerültem, így nevel fel egyedül. Eleinte még sűrűn találkoztam apámmal, aztán megismerkedett valakivel, akihez végül odaköltözött, ami tőlünk több száz kilóméterre volt. Itt szakadt meg a kapcsolatunk. Persze eleinte mg voltak telefon hívások, de később elmaradoztak már azok is.

A tanulás

Anyám megtett mindent, hogy mindenünk meglegyen ami kell, és tudom, hogy nem volt egyszerű egy keresetből. Szerencsére jó munkahelye volt, így nem kellett azon gondolkodni, hogy lekvárt vegyen, vagy pedig szalámit. Sok esetben van ilyen, és nekem is volt olyan osztálytársam, ahol együtt volt a család, de mégis igen csak nehéz volt megélni. Anna a legjobb barátnőm, akkoriban sokat volt nálunk. Emlékszem nekik nem nagyon telt gyümölcsre, nekünk azért általában ez is books-927394_640volt. Még ha csak alma is, de jókat ettünk abból is.

Anyám mindig mondta, hogy tanuljak jól mert akkor viszem majd valamire, és olyan szakmám legyen, hogy egyedül is meg tudjak állni a lábamon. Azért sok olyan szakma van, amit ha elvégzünk, örülünk, ha kapunk valamennyi fizetést, de ahhoz nem elég, hogy egyedül megéljünk, vagy fenn tartsam magamat, lakásomat…

Soha nem könnyű a választás

Nem igazán tudtam, hogy mit akarok tanulni, így gimnáziumban tanultam tovább. Pár osztálytársam is így döntött, így nem voltam egyedül, ami azt gondolom, elég fontos szempont egy kamasz életében. Utólag már tudom, hogy nem ez a fontos, de akkor nem is lehetett volna megmagyarázni.

Nem voltam rossz tanuló, de hullámzó volt a teljesítményem. Ha nem volt épp már fontosabb, akkor minden jól ment, de ha épp nem volt kedvem tanulni, akkor nem túl fényesen. Anyám persze mérgelődött, de sokat nem tudott tenni, hiszen sokszor hiába beszélt.

A nagy betűs élet

A gimnázium után főiskolára mentem, de igazából nem rajongtam érte. Akkoriban jobban érdekelt volna egy ausztriai munka, de anyám persze hallani sem akart róla. Igaz itthon maradtam, de a főiskolát hiába végeztem el, mert végül nem a szakmámban helyezkedtem el. Az újságban találtam anno egy kaszinó hirdetést, és oda jelentkeztem. Jól is kerestem, és szerettem is. A kaszinó törvények változtattak ezen, mert bezárt a hely. Talán majd 5 évig dolgoztam ott, így nem volt könnyű új helyet keresni, és beilleszkedni sem. Most egy irodában dolgozom, de kényelmes, és szeretem amit csinálok, és ez számít.